Az otthon melege
fatüzeléssel

Tüzelés nedves fával

Szükséghelyzeti megoldások

Fatüzelés esetén alapvető, hogy a tűzifánk száraz legyen - de mit tehetünk, ha csak nedves fa áll rendelkezésünkre?

Nedves fát eltüzelni csak szükségmegoldásként szabad, ebből induljunk ki! A nedves fa égése ugyanis kifejezetten környezetszennyező, csak fele annyi meleget képes adni, már néhány alkalommal használva is rongálja a kályhát és a kéményt, a begyújtása nehézkes, telefüstöli a lakást és a füstje egészségkárosító.

Mégis előfordulhat, hogy be kell gyújtanunk, de csak nem kellően kiszáradt fa áll rendelkezésünkre.

Fontos, hogy a szó szerint vizes fát nem lehet begyújtani! Ne próbálkozzunk gázolajos, benzines begyújtással - ez életveszélyes! A "vizes fa" alatt a nem légszáraz fát értjük, tehát amelynek nedvességtartalma meghaladja a 15%-ot. A kivágott fa akkor válig tűzifává, ha fedett, szellős helyen legalább két évet eltöltött.

Fentiekből következően az idén, fűtési szezon előtt kivágott és felrakásolt fa még nem tűzifa. Az ilyen fát is el lehet tüzelni szükség esetén, de számolnunk kell a fenti következményekkel.

Fontos! Amennyiben a tüzelőberendezésünk még garanciális (az általam épített kályhák, kandallók mind ilyenek), akkor a nedves fával fűtés miatt bekövetkező kátrányosodás, füstjárat-csökkenés a tüzelőberendezésben és a kéményben a hatásfok-csökkenés mellett a garancia elvesztését eredményezi! Amennyiben tartósan nedves fával fűt valaki, akkor a kéménytűz lehetősége is gyorsan kialakul, aminek következtében szinte elolthatatlan intenzitású tűz alakulhat ki a kéményben, ami akár a ház leégését is eredményezheti. Mindezeket figyelembe véve kifejezetten nem ajánlott a nedves fával fűtés!

A fenti bevezető után nézzük meg, hogy pontosan miként fűthetünk be, ha csak vizes fánk van.

A fa előkészítése

Ideális esetben a fa 4-7 cm vastagságú (tehát vékony) hasábokra van hasítva. Jellemzően negyedbe vagy félbe hasítva tároljuk a tűzifát felhasználásáig. Azonban ha növelni akarjuk a tüzelés hatékonyságát (hogy kevesebb fával érjük el ugyanazt a meleget), vagy nedves a tüzelőnk, akkor mindenképpen érdemes legkésőbb a tűztérbe rakás előtt a fát apróra hasogatni. Ilyen módon az egyes hasábok levegővel érintkező felülete jelentősen megnő, ami az égés hatékonyságát nagyban megnöveli.

Természetesen ügyeljünk arra is, hogy a hasábok hossza ne haladja meg a tűzterünk méreteit. Ez cserépkályha, kandalló esetén jellemzően kb. 35 cm, lemezkályha esetén 20-25 cm. Pontos méretet a használati útmutató ad, vagy ha lemérjük a tűzteret.

A fa tűztérbe helyezése

A hasábokat többféleképpen szokás a tűztérbe helyezni: szorosan egymásra fektetve, tábortűz-szerűen gúlába állítva, alulra halmozva a gyújtóst vagy a nagyobb hasábok tetejére, fektetve vagy állítva.

A jó hatásfokú (a tűzifával takarékoskodó) és legkevésbé környezetterhelő égéshez azonban nem felel meg bármelyik módszer.

Helyes módszerek:

• A hasábokat közel függőlegesen állított hasábokkal, kissé megdöntve a tűztér hátsó falának támasztva kezdjük el feltölteni fával. A tűzérfenék ajtó előtti részére vékony fahasítékot, gyújtóst teszünk (apró fát, gallyakat, papírt vagy gyári gyújtókockát). Cserépkályha esetén ez talán a legjobb megoldás, én is ezt használom. Így az égéslevegő és maga az égés elölről hátra felé halad. A tűznek mindig csak a soron következő famennyiséget kell felhevítenie, így a füstölés csökken, a hatásfok magas lesz, és tiszta, izzó parázs képződik az égés során, nem pedig füstölgő üszkök. Ez a módszer akkor is jó eredményt hoz, ha a hátsó sorokba egy-egy hasáb nedves fát vagyunk kénytelenek helyezni, mert amíg a tűz odáig jut, addigra jó eséllyel kifűti a felesleges nedvességet a fából.
• A másik módszer a fentről lefelé égetés. Alulra fektetjük a hasábokat vízszintesen, de minden sort a másikra keresztbe, vagy halszálka mintában. A cél, hogy a hasábok között járni tudjon a levegő. Legfelülre halmozzuk az aprófát, gallyakat, gyújtóst. Ez esetben fentről lefelé ég a tűz, és szintén teljesül, hogy csak az éppen égő fa tömegét kell felforrósítania, így alacsony a füstölés szintje. Cserépkályha esetén viszont nehézkes a tűztérajtón benyúlva fölfelé felépíteni a farakást, és föntről begyújtani.

Helytelen, kerülendő módszerek:

• Túlpakolás. Kerüljük el, hogy a tűztérbe szorosan illesztve pakoljuk a tűzifát. Ne rakjunk olyan sok fát a tűztérbe, amennyi csak belefér, mert az égéséhez szükséges levegőmennyiség nem jut be, "nem fér el". Füstölés, hervadozó láng, kialvó tűz lesz az eredmény.
• Fűtés fakéreggel, dióhéjjal, festett fával, OSB lappal, ronggyal, bármi egyébbel. A fűtőberendezések nem alkalmasak szemétégetésre! Technikailag elégethető bármi, ami éghető anyagból van. Azonban lerakódásokkal károsítja a berendezés füstjáratait és a kéményt, ami már néhány fűtés alatt is nehezen helyre hozható és költséges károkat okoz. Azt se felejtsük el, hogy amit elégetünk, az alig néhány méterrel a fejünk fölött a környezetünkbe jut, és jó eséllyel elsősorban mi és a családunk fogja belélegezni. A száraz tűzifa tökéletes égésekor ártalmatlan anyagok, széndioxid és vízgőz keletkezik. Éppen ezért a fatüzelés a megújuló energiahordozókkal való fűtés éllovasa! Ha azonban szemetet égetünk, akkor mérgeket juttatunk a környezetünkbe.

Begyújtás, a tűz felszítása

Az égés ellenőrzése

A fa előszárítása

Talán a legfontosabb lépéshez érkeztünk: a felfűtött kályha melegét és az általa keltett légmozgást kihasználva szárítsuk elő a következő egy-két befűtésre elegendő tűzifát!

Ennek több módja van:

• szárítás a tűztérben
• szárítás a cserépkályha tetején
• szárítás a kandalló fatárolójában

Alternatívák

RUF tégla