Nagyon sokféle szerkezeti kialakítás közül választhatunk. Az továbbiakban a fatüzeléses tüzelőberendezések választási szempontjait taglaljuk, az előnyök és hátrányok ütköztetésével.
Ezek a legolcsóbban beszerezhető és üzembe állítható, viszonylag kis tömegű, mozgatható tüzelőberendezések. Készen megvásárolhatók akár barkácsáruházakban is, és hagyományos kályhacsövekkel a kéményre köthetők. Ezen előnyei miatt másodlagos vagy tartalék fűtési megoldásnak ideálisak és magam is ajánlom ilyen célú beszerzésüket. Biztonságot nyújthatnak gáz- vagy elektromos fűtés esetén a családnak arra az esetre, ha a közműszolgáltatás szünetel, vagy meghibásodik a fűtőberendezés.
Hátrányuk, hogy a feltüntetett 80-85%-os hatásfok ellenére a gyakorlatban meglehetősen rosszul tudják hasznosítani a tűzifa energiáját kis méretű és az optimálisnál sokkal alacsonyabb tűzterük miatt. A lángnak csak néhány centiméteres tér áll rendelkezésére, emiatt csökken az égés hatékonysága, és a környezetet jobban terhelő füstgáz-összetétellel működnek. Mivel a cserépkályhához hasonló füstjáratai nincsenek, ahol az égéshő hasznosulhatna, ezért viszonylag kevés hőt tudunk kinyerni belőle, lényegesen több fa eltüzelésével. A felső, öntöttvas kályhatetőn kívül nincs benne hőtároló elem, ezért a fa leégése után (tehát 70-80 perc múltán) a kályhatest gyorsan hűlni kezd, így kb. két óránként újra meg kell rakni, ha folyamatos fűtést szeretnénk elérni. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben ez az elsődleges / kizárólagos fűtési eszközünk, akkor bizony éjszaka is fel kell kelnünk két óránként, hogy megrakjuk a kályhát.
A kisméretű tűztér miatt csak rövidre, 25 cm-nél nem hosszabbra vágott tűzifát tudunk a tűztérebe helyezni. Erre a tűzifa beszerzésénél külön ügyelnünk kell- a túl hosszú hasábok rövidebbre vágása utólag már nem egyszerű feladat!
Másfelől előnyként jelentkezhet, hogy gyorsan, kb. 20 perc alatt felfűthető, hamar elkezdi melegíteni a környezetét. Így ritkán látogatott hétvégi házba, rövidebb ott tartózkodáshoz jobban megfelelhet, mint pl. egy cserépkályha, amely állandó fűtésre szolgál, lassan melegszik fel, és nehézkesebb a hidegindítása.
Végül előny lehet, hogy ún. RUF téglákkal is fűthető (nagy nyomáson préselt fűrészporból formázott, alacsony nedvességtartalmú, tégla alakú tüzelőanyag). Ezek könnyen és tisztán tárolható, rakásolható alternatíváját jelentik a tűzifának, nem igényelnek előkészítést (hasogatás, szárítás), nagyon alacsony hamuképződéssel égnek, így takarítani is ritkábban kell utánuk a kályhát.
A lemezkályhák élettartamát a túlfűtés rövidíti le, ami miatt a lemezek kilágyulnak, meggörbülnek, a samott tűzterelő lapok pedig eltörhetnek. Ezek pótlása a kályha árához képest jelentős összeg lehet.
A cserépkályha évszázadok alatt kialakított tüzelőberendezés, amely talán a legsokoldalúbb: egyesíti magában a praktikumot és az esztétikumot. Állandó fűtésre szolgál, ami azt jelenti, hogy elsődleges fűtőberendezésként használható ki a legjobban: a cserépkályhával fűtő családok tipikusan a fűtési szezon elején gyújtják be a kályhát (hidegindítás), és naponta egyszer vagy kétszer megrakva folyamatosan fűtenek vele a szezon végéig. Ilyen használat mellett a cserépkályha a leggazdaságosabb fűtési mód. A fa energiáját kiemelkedően jól hasznosítja, és magasabb építési költsége után sok évig, akár két évtizedig problémamentes megoldást jelent. A jól megépített és használt cserépkályhában élettartama alatt alkatrészt cserélni, felújítani nem kell. Karbantartása az időszakos tisztításra korlátozódik.
A cserépkályha nagy tömegű berendezés, jellemzően 1-1.5 tonnányi anyag van benne. Belül jellemzően 5-6 méternyi füstjáratban hasznosul az égésből nyert hő. Mivel ezen út megtétele alatt az égés is tökéletesebben lezajlik, mint amikor a füst közvetlenül a kéménybe van vezetve, ezért a helyesen használt cserépkályha a leginkább környezetbarát fűtési megoldást jelenti, a megújuló tüzelőanyagot (fát) is figyelembe véve. Öko-házak, passzív-házak, környezettudatos emberek gyakori választása a cserépkályhás fatüzelés.
Ma már külsőlevegő-bevezetéssel épülnek a cserépkályhák, ami azt jelenti, hogy a tüzet tápláló levegőt nem a lakótérből veszik fel, hanem külön, nagy átmérőjű csövön keresztül, ventilátoros rásegítés nélkül szív a kályha előmelegített külső levegőt. Ez a megoldás kiküszöböli a hagyományos cserépkályhák legkényelmetlenebb tulajdonságát, a begyújtáskori visszafüstölés lehetőségét.
A cserépkályha előnyei:
Egy cserépkályha viszonylagos hátrányai:
A tűz lobogását leginkább egy nagy üvegfelületű látványkandallóval hozhatjuk be a lakásba. A kandallók a középkor óta léteznek és nagy népszerűségnek örvendenek. Legfontosabb különbség a cserépkályhához képest - amit épp a kandalló hiányosságainak kiküszöbölésére találtak fel -, hogy a kandalló hőtartó képessége csekély. Ez azt jelenti, hogy a tűz 70-80 perces leégése után gyorsan kihűl, így állandó fűtésre kevéssé alkalmas. Ugyanakkor rendkívül látványos a tűz égése.
A kandallók előregyártott acél tűztérbetét köré épített, a cserépkályhánál lényegesen egyszerűbb felépítésű szerkezetek. A korszerű kandallók esetében már van lehetőség olyan tömegelemek (jellemzően samott betétek) beépítésére, amivel megemelhető a kandalló hőtároló képessége, így azok alkalmasabbá válnak állandó fűtésre. Ugyancsak lehetőség van vízteres kandallók kialakítására.
A kandallók legfőbb előnye impozáns, klasszikus vagy modern megjelenésük, és mindenek előtt a lobogó tűz látványa. Előny még a gyors a kivitelezhetőség: a műköves műhelyben előkészített elemekkel és a gyári tűztérbetéttel akár napon belül kialakítható a kandalló. Hátrányuk, hogy kizárólag és állandó fűtésre kevéssé alkalmasak, mivel fűtési ideje nem sokkal haladja meg a fa égési idejét.
A melegvizet előállító gázkazánok mintájára kombinálhatók a fatüzelésű eszközök is vizes hőcserélővel. Ilyen esetben a vízkört a gázkazánokéhoz hasonlóan kell elkészíteni (ESBE kondenzációs szelep, biztonsági túlnyomás szelep, puffertartály stb.). Az előállított melegvíz felhasználható padlófűtéshez, lapradiátorok működtetéséhez, vagy melegvíztároló tartályon keresztül fogyasztási melegvízként.
A megoldás előnye, hogy egy tüzelőberendezés fűtésével elégíthetjük ki a fűtéshez szükséges meleg levegő és sugárzó hő iránti, valamint a melegvíz igényünket. Hátránya, hogy ezek bonyolult és biztonsági szempontból kritikus rendszerek, amelyek éppen a fatüzelés miatt a kondenzáció okozta kátrányosodásra hajlamosabbak, ezért csak magas szakértelemmel és gyakorlattal rendelkező mesterre szabad bízni a kivitelezést. (A kártányosodás veszélyes jelenség, amely a fűtés hatékonyságának romlása mellett tönkre teheti a hőcserélőt, a tüzelőberendezést, és végső esetben elolthatatlan kéménytüzet is okozhat, ezért mindenképpen meg kell előzni!)
A sokféle alkatrész miatt a vízteres rendszerek költségei magasak.
Említést érdemelnek még az esetenként a cserépkályhák tűzterébe épített ún. vízteres patkók. Ezek fémcsőből hegesztett eszközök, amelyek a lángokkal közvetlen érintkezésbe kerülnek. Használatuk nem javasolt, mert bennük a víz könnyen felforrhat, ami a gőzképződés miatt robbanásveszélyes, és mert a vizet áramoltató fémcsövek nagy valószínűséggel túlhűtik a füstöt, ami megint csak intenzív kátrányosodáshoz vezet.
Általánosságban fontos megjegyezni, hogy amennyiben egy tüzelőberendezést vízmelegítésre is kívánunk használni, akkor vagy eleve erre tervezett, komplett berendezést vásároljunk (vízteres kandallóbetét, nem pedig kandallóbetét utólagosan hozzáépített víztérrel), vagy - cserépkályha esetén - kizárólag arra méretezett és épített berendezést vegyünk használatba. Számoljunk vele, hogy ilyen esetben a füstjáratok hossza jelentősen rövidebb kell legyen, megelőzendő a füstgázok túlhűlése miatti áramlási és kártányosodási, visszafüstölési problémákat, ezért az ilyen kályhák hatásfoka mindig alacsonyabb lesz az optimálisnál. Ez pedig magasabb tüzelőanyag felhasználást és a környezetet jobban terhelő füstölést jelent.
Épített tüzelőberendezések esetén van lehetőség arra, hogy több funkciós ún. konyhaszigeteket alakítsunk ki. Ebben helyt kaphat takaréktűzhely, kemence, füstölő stb. Ilyenkor gyakran egy tűztérből vezethető a forró égéstermék több irányba, lehetővé téve egyszerre többféle főzési, sütési tevékenységet.
Az ilyen berendezések nagyon impozáns látványt nyújtanak, általában rusztikus megjelenésűek. Megfelelő működésük a füstgázok optimális áramlásától függ, ezért csak ezen a téren gyakorlattal rendelkező szakemberrel érdemes ilyen megvalósításba belefogni.
Magyarországon még nem elterjedtek, noha igen magas hatásfokot és tiszta égéstermékeket eredményező tüzelőberendezések. A magas hatásfok a gyakorlatban csekély tűzifa felhasználást jelent. Működésük lényege az utóégetés: a fát olyan égéstérbe helyezik, amelybe az égéshez szükségesnél kevesebb levegőt adagolnak. Ennek következtében az égés lassú és tökéletlen, az égéstermék pedig telítve van szénmonoxiddal. Ezt a füstöt a másodlagos égéstérbe vezetik, ahol égéslevegő hozzáadásával megtörténik a fagázok kiégése, amely során jelentős hő szabadul fel, és az égéstermékből a CO nagy része kiég. Végül a füstgáz elvezetésekor bekövetkezik a harmadlagos égés, amelynek eredményeként a füstgáz már szinte csak egészségre és környezetre ártalmatlan széndioxidot és vízgőzt tartalmaz.
A faelgázosító kazánok legfőbb hátránya csak a magas beszerzési költségük.
A biokandalló a legutóbbi idők találmánya: bioetanolt éget el, amely nem kormol, tiszta égésű, éppen ezért kémény sem szükséges a használatához. Valódi lánggal ég (bár a lángja nem sárgás, mint fatüzelés esetén, inkább kékes és áttetsző). Különböző illatokkal ()pl. vanília, kávé) égő tüzelőanyagot 1-2 literes kiszerelésben lehet megvásárolni. Az egészen kicsi, dohányzóasztalon is elférő mérettől a kandalló méretű (de azon belül csak egy csíkban égő) változatig számtalan kiszerelésben megvásárolható. Óránként 0,5-1,5 liter bioetanolt éget el egy ilyen berendezés. Fűtőértéke viszonylag csekély, néhány száz wattnyi. Hőtárolásra nem képes, alapvetően látványelemként funkcionál. A tűz minden esetben üveglap mögött ég (tűzbiztonsági okból).
Még kevesebb köze van a klasszikus fatüzeléshez az elektromos kandallóknak, amelyek ledes megvilágítással vöröslő lángokat idéző berendezések, amelyeket gyakran villamos fűtőszálakkal is felszerelnek, így azok 0,5 - 2 kW fűtőteljesítményt is tudnak nyújtani. Ma még ezek látványa nagyon távol áll a valódi tűz, az izzó faszén látványától, de akinek arra nincs lehetősége (pl. emeleti lakásban), az valamit mégis becsempészhet a tűz hangulatából otthonába ezekkel a berendezésekkel. Előnyei az alacsony, néhány tízezer forintos ár, hogy működtetésükhöz csak egy konnektor szükséges, és a fal elé helyezve abból alig pár centiméternyit lógnak előre. Növelheti a hangulatot, ha gipszkartonból, Ytong falazóelemekből vagy műkőből a klasszikus kandallókhoz hasonló, párkányos keretbe helyezzük a készüléket.
Az optimális választás az igények függvénye.
Amennyiben kompromisszumokra kényszerül, az alábbi variációkban gondolkodhat: